A konzultáció során a központi és a periferias idegrendszer funkcionális és szerkezeti elváltozásait vizsgálom, a helyes diagnózis felállítását követően a szakmai előírásoknak megfelelően a célzott kezelés megkezdésére törekszem.
Az általános neurológiai vizsgálat célja az idegrendszer működésének átfogó felmérése. A konzultáció során a központi (agy és gerincvelő) és a perifériás (idegek és ideg-izom kapcsolatok) idegrendszer állapotát vizsgálom.
A vizsgálat legtöbb esetben fájdalommentes, és az alábbi főbb részekből áll:
Anamnézis felvétele: korábbi betegségek, kórtörténet és életmódbeli tényezők átbeszélése
Jelenlegi panaszok részletes feltérképezése
Mentális állapot felmérése: tájékozódási képesség, memória, beszéd és gondolkodás vizsgálata
Agyidegek működésének ellenőrzése
Mozgásrendszeri vizsgálat: izomerő, izomtónus, mélyreflexek megítélése
Érzékelés vizsgálata: fájdalom-, hő- és tapintásérzet értékelése
Koordinációs és járáspróbák elvégzése
Ez a vizsgálat segít pontosabb képet alkotni az idegrendszeri funkciókról, és elengedhetetlen a megfelelő diagnózis és kezelés meghatározásához.
A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a páciensek orvoshoz fordulnak. Legtöbbször ártalmatlan jelenségről van szó, azonban bizonyos esetekben komoly, akár szervi eredetű betegség tünete is lehet.
A primer (elsődleges) fejfájások esetében nem mutatható ki szervi elváltozás, ezek önálló kórképek. Ebbe a csoportba tartozik például a migrén, a tenziós típusú fejfájás, valamint a cluster fejfájás.
Ezzel szemben a szekunder (másodlagos) fejfájások valamilyen más, azonosítható betegség következményeként jelentkeznek. Ilyen lehet például a magas vérnyomás, agyvérzés, agydaganat, valamint különböző fertőzések, lázas állapotok, vagy a nyaki gerinc megbetegedései.
A végtagzsibbadás kivizsgálásánál fontos megkülönböztetni a féloldali és a kétoldali (szimmetrikus) panaszokat. A tünetek hátterében életkortól függően eltérő kórképek állhatnak.
Fiatalabb életkorban a zsibbadás gyakran migrénhez vagy Sclerosis Multiplexhez társul, míg idősebbeknél gyakoribb ok lehet a stroke, gerinc eredetű porckorongsérv, vagy az idegek leszorításával járó alagút szindróma. Kétoldali, szimmetrikus tünetek esetén pedig gyakran polyneuropathiára gyanakodunk.
A gerincfájdalom napjainkban rendkívül gyakori panasz, mely a lakosság széles körét érinti. Legelterjedtebb formája a lumbágó (közönséges derékfájás), amely általában nem jár kifejezett neurológiai tünetekkel, viszont a fájdalom szinte minden mozdulatra jelentkezik.
Porckorongsérv esetén viszont jellemző lehet az alsó végtagba sugárzó fájdalom vagy zsibbadás, ami már ideggyöki érintettségre utal.
Mivel a gerinceredetű panaszok gyakran visszatérnek, hosszú távú megoldás csak komplex kezelési tervvel érhető el.A konzultáció során nemcsak a rövid távú gyógyszeres kezelési lehetőségeket beszéljük meg, hanem hangsúlyt fektetek a kiújulás megelőzésére is, például fizioterápiás javaslatok formájában.
Neurológiai szempontból a szédülés egy összetett tünet, amely számos különböző formában jelentkezhet. A pontos diagnózis érdekében fontos tisztázni a szédülés jellegét (pl. forgó érzés, bizonytalanság, ájulásérzet), annak időtartamát(átmeneti vagy tartós), valamint kialakulásának körülményeit.
A forgó jellegű szédülés hátterében gyakran a belső fül egyensúlyszervének zavarai, migrén, vagy a hallóideg gyulladása áll. Ezzel szemben a tartós, bizonytalansággal járó szédülés és egyensúlyzavar esetén felmerülhet stroke, agydaganat, vérszegénység, vagy akár Parkinson-kór lehetősége is.
A szédülés okainak feltárása gyakran több szakterület együttműködését igényli: a neurológiai vizsgálat mellett sok esetben szükség van fül-orr-gégészeti kivizsgálásra is.
Neurológusként kiemelt figyelmet fordítok a szédülés okainak alapos feltérképezésére, ezért rendszeresen részt veszek a témához kapcsolódó szakmai továbbképzéseken, hogy naprakész tudással segíthessem pácienseimet.
A Parkinson-kór az egyik leggyakoribb neurodegeneratív mozgászavar, amelyet jellemzően nyugalmi végtagremegés, meglassultság, valamint izommerevség kísér. Társulhat hozzá szagláscsökkenés, depresszió, illetve alvászavar is, ami tovább nehezítheti a mindennapi életet.
A memóriazavar, a szellemi képességek fokozatos hanyatlása vagy a tájékozódási nehézségek megjelenése demenciára utalhat. A leggyakoribb demenciaforma – és egyben a leggyakoribb neurodegeneratív betegség – az Alzheimer-kór. A korai szakaszban elsősorban a rövid távú memória romlása figyelhető meg, míg a páciens a régebbi emlékeket gyakran részletesen fel tudja idézni.
Fontos megjegyezni, hogy demenciaszerű tüneteket nemcsak idegrendszeri, hanem belgyógyászati okok is okozhatnak – például pajzsmirigybetegség vagy B12-vitamin hiány. Emellett gyakori a vascularis (éreredetű) demencia is, amely az agyi keringési zavar következménye. Mindezek miatt elengedhetetlen a szakmailag megalapozott, alapos kivizsgálás.
A neurodegeneratív betegségek krónikus, előrehaladó lefolyású kórképek, amelyek rendszeres gondozást és személyre szabott figyelmet igényelnek. Fontos számomra a bizalomra épülő orvos-beteg kapcsolat kialakítása, amely a hosszú távú együttműködés alapja, és hozzájárul a beteg életminőségének megőrzéséhez.
A stroke világszerte a harmadik leggyakoribb halálok, és Magyarországon évente mintegy 40–50 ezer embert érint. Legjellemzőbb tünetei közé tartozik a hirtelen kialakuló féloldali végtag- és arcbénulás, valamint a beszédzavar.
A stroke vészhelyzet, ezért a tünetek észlelésekor azonnal mentőt kell hívni, mivel a gyors orvosi beavatkozás jelentősen javítja a gyógyulás esélyeit.
A személyes konzultáció során:
a stroke megelőzésének lehetőségeiről beszélünk,
áttekintjük a korábban stroke-on átesett betegek dokumentációját,
valamint megbeszéljük a szükséges további vizsgálatokat